Kedves Lányok!
Ép egy hete ,hogy hírt adtam magamról , s lásd micsoda felemelő érzéssé vált,hogy itthon lehetek és már így köszönhetem meg kedves együttérző-biztató szavaitokat.
Nagyon jól esett és viszonoznám-köszönném most Osho soraival , amelyek talán keménynek tűnnek , de érdemes elgondolkodnunk rajta, még ha pillanatokig tesszük is ezt, azonban visszacsenghetnek fülünkben és meríthetünk belőle mindig.
„Az egyik pillanatban még itt volt, a másikban már nincs sehol. Az egyik pillanatban még itt vagyunk, a másikban már el is távoztunk. És csupán ezért a röpke pillanatért mekkora hűhót csapunk: mennyi erőszakot, mennyi ambíciót, szenvedést, viszályt, haragot, gyűlöletet gerjesztünk! Csak ezért a rövid pillanatért! Egy állomás várótermében ülünk, és miközben a vonatot várjuk, óriási zsivajt csapunk: egymás haját tépjük, vérig sértjük a másikat, birtokolni, főnökösködni, uralkodni próbálunk másokon - politizálunk. Aztán megjön a vonat, és mindenki örökre eltűnik, mintha ott se lett volna.”
/ Osho /
